Reflektorfényben címû új rovatunk azzal a céllal jött létre, hogy segítse egymás megismerését a magyarok csapatán belül. Olyan tehetséges alkotókat szeretnénk bemutatni, akikben -mindamellett hogy honfitársak- talán olyan közös vonásokat fogtok felismerni, ami alapján elindulhat köztetek egy beszélgetés, egy baráti, vagy bármilyen más kapcsolat. Reméljük ti is örömmel fogadjátok az ötletet, és amennyiben tetszik a gondolat, folytatjuk a rovatot új bemutatkozó riportokkal (:


személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika |e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Budapesten élek, utolsó éves egyetemista vagyok a gödöllõi Szent István egyetemen. Szakterületem a környezet- és természetvédelem, azon belül is a talajvédelem. Egyetem után valószínûleg másoddiplomás képzésre megyek, ha sikerül, akkor még phd képzésre is. Persze fotózni, képeket csinálni mindig fogok, bármi legyen is.

Mit szeretnék elérni az életben? Semmi különöset: elégedettséget, nyugalmat, szeretetet magam körül. Meg jó lenne egyszer kiállítani a képeket, amiket megcsináltam (:


Kedvencek? (:

Kedvenc film a Sörgyári capricció, ugyanezt imádom könyvben is, de amit még szívesen olvastam, az Merle-tõl a Malevil vagy Bulgakovtól a Mester és Margarita vagy Doctorowtól a Víztároló vagy Durelltõl az összes állatos könyve vagy a Misi Mókus vagy sorolhatnám. (: Kedvenc mesém viszont tényleg a Misi Mókus kalandjai!

Imádom a kávét minden mennyiségben akár finom tejszínhabbal, akár rummal, akár tisztán. Kedvenc étel? Mindenféle tengeri hal és a turul pecsenye, máglyarakás. De nem az a fontos mit eszek, hanem hogy ha valami igazán finomat eszek, azzal az élménnyel akár egy napig is el tudok telni. Kedvenc ital: gyömbér, ásványvíz és minden ami rumos és nem túl gej (pl. a pina coladaban van rum, de az annyira édes, hogy nem szeretem).

Imádom a hûtõmágneseket, gyûjtöm a cukortasakokat, amit kávé mellé adnak, imádok síelni, imádom a tengert, imádok utazni, szeretnék eljutni a Bajkál tóhoz, megnézném Montenegrot, Moszkvát, Szentpétervárt (a keleti, õsi kultúrák jobban érdekelnek, mint nyugat).


Hogyan kezdtél fényképezni, hogyan készülnek a képeid?

Igazából nem is fotózni kezdtem el, hanem képeket csinálni. Fényképeket mindig is csináltam, bárhova mentem, digitális fényképezõgépem viszont csak 2004 tavasztól van, ami persze nagyban hozzájárult, hogy elkezdtem fotózással foglalkozni.

Inkább elvontabb képeket csinálok, egy két divat, absztraktok, portrék, szocioképek, a digitális fotómunkát pedig Photoshoppal végzem; eredetileg csak arra használtam, hogy a különbözõ térképeket, amiket egyébként egyetemen vagy valamilyen kutatáshoz használtam és darabokban lett beszkennelve, szóval hogy ezeket a térképeket összeillesszem. (:

Aztán mikor meglett a gépem, és csináltam vele fotókat elkezdtem velük PS-ben "játszadozni" - sosem tudatosan készültek a képek, inkább a belsõ érzésim és hangulatom formálták. Legyen a téma állat, ember, táj, épület, sosem a szokásos oldalról közelítem meg, mindig hozzáadok a képhez valami belõlem eredõ saját gondolatot, érzést - ahogy mások kiírják vagy jól kibeszélik magukból ami épp a lelküket nyomja, úgy én illusztrációkban fogalmazom meg. Ettõl néha "öncélúvá", kevésbé érthetõvé, nehezebben befogadhatóvá válik a kép, de mégis úgy érzem, nem csak képileg, technikailag kell törekedni, hanem tartalommal is meg kell tölteni az "alkotást". Ennek ellenére persze vannak nagyon egyszerû, semmitmondó darabjaim is. (:

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

Saját képeim közül kedvencem az ajándék (gift), ami be lett válogatva daily deviation-ba is. Egyszerû, de mégis ebben a képben van a legtöbb érzelem. Egyébként tényleg ajándék (: Amiket még szeretek: az a kaktuszos képem, a cigis kéz ('boro), illetve az összes kávéscsésze, mert ha gép van nálam és épp kávét is iszom, akkor azt biztos lefényképezem. Nagy szenvedély nálam a kávézás és a hangulata.

Sok sok képet megnézek itt a DA-n és máshol, igazi kedvencet nem tudok megjelölni, de itt van egy-két példa amiket szeretek:

~DANIELLO : angel I can see your wings
*photoport : Memoirs on the future
*dogeatdog5 : 10,000 feet
~deim : happy
~Alex80 : HerLegs


weblap | személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Eredetileg kecskeméti vagyok, 2000-ben költöztem elõször Pestre... most fél évig laktunk vidéken, de néhány héten belül visszaköltözünk; rá kellett jönnöm, hogy hiányzik a nyüzsi, a barátok, és munkát találni is sokkal könnyebb a fõvárosban.. (:

Hivatásomat tekintve festõnek tartom magam. Nagyon sokáig küzdöttem ez ellen, próbálkoztam egyetemmel, fõiskolával, és van egy digitális grafikus végzettségem, de valahogy a sors (vagy karma, vagymi) nem akarja, hogy "normális" munkám legyen... per pill. szabadúszó vagyok, idõnként festek megrendelésre, most ebbõl van bevételem.. talán ez most valamennyire javulni fog, meglátjuk (:

Ebbõl már láthatók a jövõre vonatkozó terveim is: festeni akarok, a lehetõ legmagasabb szintig eljutni (persze magamhoz képest).

Kedvencek? (:

Kedvenc dolgaim gyakorta változnak. Tipikus nyilas vagyok, vagyis rettentõen tudok lelkesedni dolgokért.. legalább 5 percig (: Most pl. könyvek közül J. Harris: Sleep. Pale Sister-je a kedvencem - az elsõ könyv, amit angolul olvastam, mert nem bírtam kivárni, hogy lefordítsák (: Kedvenc filmem a Facérok, de ezen kívül nagy rajongója vagyok a Bridget 1-nek, imádom az Amelie-t, a Fridát, a Gyalog galoppot és Picasso élete-t is. Zeneileg kb. 3 stílus van, ami bejön: a new age (pl. Delerium), a dark-gothic-féle dolgok (Mydying Bride, Moonspell, Sirenia..) és a grunge (Pear Jam, Alice in Chains).

Kaja-pia ügyben a forralt borra, a majonézes salátákra és a sült krumplira esküszöm. Leginkább olyasmit szeretek enni, amit magam csinálok... kivéve a (nemmondomanevétmertreklámlenne étterem pizzáit.. és a carbonara spagettijüket (: )

A festészeten kívül nagyon érdekelnek az okkult dolgok (a név kötelez (: ), pl. a reinkarnáció, számmisztika és hasonlók.. imádom a tarot-t is ami sokszor segített már nehéz helyzetekben. Ezen kívül szeretek gyöngyöt fûzni, idõnkét ruhákat varrok (régen divattervezõ akartam lenni), és erõsen szemezek azzal az agyagtömbbel, amit pár hónapja vettem, csak még nem mertem hozzányúlni... és persze imádom a macskám (:

Sokat foglakozom a mûvészettel általában.. régebben egyiptom-fanatikus voltam (elég sok képem ilyen témájú), de azt hiszem, ezt mostanra feldolgoztam... manapság a reneszánsz vonz, és a századforduló irányzatai: szecesszió, szimbolizmus... kedvenc fesõim: Klimt, Frida Kahlo, Van Gogh.

Hogyan kezdtél festeni, hogyan készülnek a képeid?

A festészet - azt hiszem - valami velem született rendellenesség.. csinálom, mióta meg tudom fogni a ceruzát (: Már az oviban is szerepeltem kiállításon ((: Sajnos ifúkoromban nem volt lehetõségem komolyan tanulni, így aztán autodidakta-módon képeztem magam: 2000-ig a rengeteget másoltam. Most kb. fél éve járok a budai rajziskolába, hogy az anatómiai és perspektivikus dolgokat is megtanuljam végre rendesen.

Általában nagyon nehezen kezdek el egy képet. Maximalista vagyok, és igyekszem mindig tökéleteset alkotni (ami persze lehetetlen, de ez nem tart vissza (: ). Sok ötletet eldobok, míg megtalál az, ami szerintem érdemes arra, hogy megörökítsem. Csak nagyjából találom ki, mi legyen a képen, a többit a kezemre bízom. Többször volt már olyan, hogy elkezdtem egy képet este, és reggelre készen volt. Nem tudom, hogyan festek, mert igazából nem én csinálom... azt hiszem, ilyen lehet a meditáció... ott van a testem, mozog a kezem, de én eltûnök. Aztán, ha készen van a kép, sokszor csak nézek bután (:

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

Nagyon nehéz kedvenc saját képet megnevezni.. az elsõ helyre mégis talán a barátom portréját tenném mert nagyon sokat jelent nekem... (:

A második, aminek szintén szimbolikus jelentése van számomra... ez félig repro, viszont az arc az én, és édesanyám arca, aki már sajnos régóta nincs velem... amikor ezt a képet nézem, úgy érzem, vigyáz rám (:

A harmadik pedig talán a szobros önarcom, ami az elsõ olajfestményem, és tipikus példája a fentebb említett egyéjszakás alkotói folyamatnak..

A DA-n sok kedvencem van, bár sajnos elég nehéz megtalálni a jó képeket.. fõleg a traditional art galériákban szoktam kutakodni, de idõnként megnézem a digitális festményeket és a fotómanipokat is. A legjobbak szerintem (persze a teljesség igénye nélkül):

~kossakowski : 'A GAME'
*kriticos : ANGEL OF APATHY
~whoisnot : Lilith Awakening
~asunder : Another Witch


személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika | e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Pécsen születtem, Komlón nõttem fel, jelenleg a PTE hatodéves hallgatója vagyok az általános orvosi karon.
Pillanatnyilag az államvizsgámig még hátralévõ 1-2 szigorlat, az államvizsga-dolgozatom befejezése és megvédése köt le, de emellet persze szeretnék tovább fotózni, azon belül kipróbálni mindenféle mûfajt. Az általános orvosi diploma megszerzése utáni 2 éves rezidensképzésbe pillanatnyilag mint gyermekgyógyász-rezidens szeretnék belépni, de sok nyitott kérdés van még ezen a téren. Akárhogy is, nem szeretném elhagyni a pályát, mint azt manapság oly sokan teszik, és az Uniós munkavállalás sem vonz különösebben, bár ki tudja mit hoz a jövõ...

Kedvencek? (:

Zenében eléggé mindenevõ vagyok, de leginkább a hiteles, mondanivalóval bíró zenéket szeretem, ezek pedig elsõsorban a rock mûfajában születnek. Az elõadók listája igen hosszú, ízelítõt a fõoldalamon találhattok. Kedvenc filmrendezõim James Cameron, Luc Besson (a 'Két tûz között'-tel és az 'Ötödik Elem'-mel bezárólag, azaz a végleges elgagyiasodásuk elõtti darabig) és Ridley Scott. Irodalomban leginkább az impresszionizmus áll hozzám közel, Juhász Gyulát, Tóth Árpádot vagy Kosztolányi Dezsõt említhetném mint kedvenceket.

Hogyan kezdtél fényképezni/írni, hogyan készülnek mûveid?

A deviantART-ot tavaly tavasszal fedeztem fel, elsõsorban 3D digital abstractokat keresgéltem háttérképnek, eközben jöttem rá, mennyire sokoldalú ez az oldal, és mivel a regisztráció ingyenes volt, gondoltam felrakom a verseimet, hátha valakit érdekelnek. Na jó, volt egy burkolt célom ezzel,
mégpedig hogy az esetleges késõbbi publikációk alá a linket is odabiggyeszthessem... A Confabula címû egyetemi újság közölte az eddigi verseim többségét, illetve egy, pécsi orvostanhallgatók verseibõl összeállított antológiába is bekerültem pár éve, ami igen jól esett.

A fényképezés csak akkor kezdett el érdekelni, amikor apukám vett -elvileg magának, khmm...- 1 digitális gépet, amire azon nyomban rátettem a kezemet. Lenyûgözött a korlátlan képkészítés, az azonnali visszanézhetõség és számítógépes szerkeszthetõség lehetõsége, hamar rákaptam az ízére. Sosem tanultam fényképezni, leginkább autodidakta módon szedtem magamra amit pillanatnyilag tudok. Tudatosan csak az utóbbi idõben kezdtem szerkeszteni a képeket, elsõsorban *Octavus hasznos tanácsai alapján. Pillanatnyilag még nem érzem úgy, hogy önálló vizuális stílusom lenne, ezt a galériám eklektikussága is mutatja, de az önkifejezés lehetõségeit minden stílusban meg lehet találni, és szerintem ez az igazi hajtóerõ, nem csak a fényképezésben, hanem általában a mûvészetben.

Bár nem írtam egy darab sort sem lassan másfél éve, nem szeretném feladni ezt az oldalamat. A fényképezés sok tekintetben átvette ennek a csatornának a szerepét, de biztos vagyok benne, hogy fogok még írni ezt-azt. Pillanatnyilag hiányzik az a magánéleti plussz, ami a versíráshoz kell: egy fényképet -persze látszólag- könnyû megcsinálni, csak jó helyen kell lenni jó idõben, illetve ha ez nem áll fenn, létre kell hozni a megfelelõ körülményeket. Egy verset megírni -legalábbis számomra- ennél összetettebb, nehezebben körülírható folyamat, és jóval nagyobb érzelmi töltést igényel, mint ami már elegendõ az elsütõbillentyû megnyomásához. Ez a különbség persze kiegyenlítõdhet, ahogy -remélhetõleg- egyre otthonosabban mozgok majd a vizuális mûfajban, esetleg egy "múzsa" által... (;

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

3 kedvenc a saját képeim közül:



Szerintem ezekkel sikerült leginkább kifejezni a pillanatnyi belsõ világomat. Ebbõl a szempontból elég erõs még a 'Murderer', de ezt technikai hiányosságai
miatt épp csak megemlíteném. Ugyanakkor be kell valljam, hogy a legtöbb versemet még most is többre tartom bármelyik képemnél, de persze ezen a téren különösen elfogult vagyok... (:

3 kedvenc a favourite-jeimbõl *bosniak madaras trilógiája (a három kép együtt élvezhetö igazán!)

bird against storm
the guardian of the door
The Sentinel


személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika | e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Én az a tipikus megrögzött Pesti "bunkó" vagyok, a belvárosban születtem, s soha nem költöztünk se vidékre se máshová. Lényegében nekem egyszerre van bajom is Pesttel meg nem is. Itt valóban a levegõ fõleg a belvárosban eléggé zûrös, vannak tüdõbajaim, ami eléggé erõteljesen gyengít ha bennt vagyok hosszútávon, ezért is költözött a család ki Pesterzsébet kertváros részére. Most egy kis kertes családi házunk van, a szüleimmel élek, ugyanis hiába vagyok 20 éves, voltak komolyabb fizikai betegségeim amik pár évet kivontak az életembõl, kórházi benntfekvés végett. Pontosan ezért is húzódik az érettségim, s mivel túl korosnak tartottak más sulikban így speciális iskolába járok. Eléggé kellemetlen ez a tény, de sajnos fizikai állapotomat nem én választom meg, de ettõl függetlenül nincsen nekem ezzel bajom, úgyis megcsinálom, ahogy mindeki más is (:

Ebbõl bizonyára kiderült, hogy nem dolgozok, hanem suliba járok, s még fogok is jó ideig, ami számomra nem zavaró, fõleg mert még eddig erre nem kaptam gúnyolodást sem egyéb kellemetlen megjegyzéseket, egyszóval amíg mások nem firtatják, engem nem bánt. Rajzolással igazság szerint eléggé régóta foglalkozok, sõt, nagyon régóta, mondhatni óvodás korom óta. (:

Kedvencek? (:

Amiket még szeretek a rajzoláson kívül, az a hitem, amiben hiszek már több ideje annak ellenére, hogy kihalt hit: druidizmus.
Mivel iszonyatosan természetfan vagyok, imádom a természetet, az állatokat, és ezzel együtt annak békéjét, s nyugalmát; a hitem is erre épült fel, eleinte csak volt de nem tudtam micsoda (igen, kitalált hitnek hittem) késõbb egy könyvben ráakadva megtudtam, hogy ez teljesen egyezik a druida hittel, magyarul a hit talált rám és nem én rá, s ennek nagyon örülök. Igen, a kelta istenekben hiszek, még ha abszurd is, de erõt adnak nekem. Azonban nem vetek el más vallást sem, hisz vallásos családban nevelkedtem, de szüleim sajnos rosszul választottak hitet s a mai napig hadilábon vagyok velük - de ezt nem taglalnám, mert nem akarok semmi rosszat mondani semmirõl, pusztán nehezen toleárom azt, mikor én elfogadom mindeki hitét de ez fordítva nem mûködik s rám szeretnék röltetni.

Ami talán még érdekes lehet, hogy nagyon nagy szerepjáték fan vagyok, szinte minden lehetõséggel élek, ami ehhez vezet. 5 éve játszok, ebbõl aktívan 3 évet szinte csak meséltem, s vampire volt az elsõ amivel játszottam; de a szívem a werewolf felé húz nagyon (: Mivel kedvenc állatom a farkas, így szerintem ez érthetõ is, no meg még a patkány - 5 éve lelkes patkány gazdi vagyok, illetve leszek megint mert jövõ hónapban várható, hogy megveszem a két új patimat (:

Hogyan kezdtél rajzolni, hogyan készülnek mûveid?

Anya mesélte, hogy mikor kicsi voltam, akkor még az óvónõ hívta fel a figyelmét, hogy van bennem valami, mert nem csak hogy sokat, de mozgásban lévõ állatokat rajzolok, ami állítólag nagy szám egy olyan fiatal gyerektõl. Mikor harmadikos lettem, jártam egy rajzszakkörbe, még táborokba is kijártunk. Habár soha nem mûvészi suliba jártam, mindeképpen ezen az úton akarok elindulni.

Ami furcsa, hogy nekem bizonyos korszakaim vannak, nem tudom magam igazán kategorizálni rajzolás terén. Mivel egy idõben eléggé erõteljesen mutatkoztak tudathasadásos tünetek (személyiség zavarnak hívnám én inkább) nagyon gyakran változott a stílusom, s most sincs egy adott rajzolási módom. Mindig van valami a középpontban ami épp foglalkoztat, ami éppen érdekel, s aszerint alkotok, de visszanézve egyes régebbi képeimet, nem lennék képes újra olyat alkotni - ebbõl kivéltelek a nagy méretû képeim, az olyan "igazán sokat foglalkoztam velük" - képek, mivel azok elsõsorban hangulati képek mind. Ha van bennem egy érzés ami megfog, akkor azt lerajzolom színekben többnyire a kedvenc eszközömmel, porpastellel (mindig is ez volt a kedvenc eszközöm alkotásra) illetve megfestem. Ezekben a képekben annyi fontos, hogy soha sem a képen látható alak a lényeg benne, hanem inkább a hangulat amit kifejezni akarok vele.

Amik igazán érdekelnek a hangulati dolgokon kívül, az az anime/manga és a anthro stílus. Illetve ez utóbbiból csakis az a fele, ami állatemberek mozgásban lévõ mozdulatát örökítik meg, kímélve mindenféle nyers elemektõl. Addig terjed az érdeklõdésem a téma iránt, amíg abban különbözõ harci~pózör mozdulatokban vannak, illetve mesélt mesélnek a mozdulataikkal. A manga/anime eléggé egyértelmû, mivel egy idõben rajzfilmes pályára vágytam minden érdekelt s mivel a japán piacokon van túltelítés ezért azokból több jutott el hozzám, s nagyon megszerettem.

Ami isnpirál? Nos az érdekes, elég sok stílusban mozgok, volt szürrealista korszakom, manga/anime (ez még most is tart) horrorisztkus dolgok, meg mások is, többnyire az inspirál, amiben látok fantáziát, aminek egy darabkája is meg fog akár egy kicsit is (: Részemrõl amiért rajongok, az a dráma, és a horror. Eléggé abszurd ízlésem van mások szerint, s a képeim nagyja inkább erõsen depresszívnek hathat, illetve letörtnek külsõ szemmel nézve. Ennek egy elég erõs oka van. Ha nagyon szomorú, bánatos vagyok, felgyülik bennem minden azt ki KELL rajzoljam s azzal lenyugszok s elfeldem... egy ilyet nem lehet vidáman rajzolni, sok kellemtlenség ért a betegségem végett s az szült rettentõen sok rajzot, ami egyszerre jó is meg nem is.. bár ha visszamenõleg változtathatnék az életemen, nem tenném meg, mivel az élet formált olyannak, amilyen most vagyok, s ennek igazán nagyon örülök, mert a legtöbb barátomat így szereztem meg (:

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

A képeimrõl csak annyit, hogy az a három ami leginkább számomra sokatmondó azok az alábbiak lennének:

- ezt tartom életem fõmüvének -egyenlõre-, rá vagyok rettenetesen büszke, természetesen a kedvenc eszközömmel készült a kép (pastell), s persze egy kiló hajlakk van rajta (: A kép eredtileg majdnem A/2-es iszonyú nehéz volt scanneltetni /:

a legutolsó festményem is egyben, rettenetesen más a megszokott stílusaimtól, eléggé vidám hozzám képest, meglepõen vidám, amin szinte magam is meglepõdtem. Igaz a rajz egy art-trade volt, de kétségtelenül a legjobb festményeim egyike sztem (:

- most egy képregényen dolgozok manga stílusban s ezt terveztem belsõ borítónak - egyszerû ceruza rajz gépen csak élesítettem rajta mert scannelés után nagyon halovány volt.

És képek, amik inspiráltak:

KH Rizyu Reference - talán a színezése vagy a kifejezése végett, de a hangulata nagyon megfogott
Full Body Pharoh pic - ez adott erõt és ihletést arra, hogy nekikezdjek a mangának végre én is
Watergazer Commission - ez fõleg a hangulata miatt
Sephiroth..from the lifestream - a színek s ezzel együtt a hangulat rettentesen megfogott, s erõt merítettem belõle talán egyik olyan kép, ami mégis erõltette belém, hogy ne hagyjam abba a CGs képeimet, habár még csak mostanság kezdtem neki (:


személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika | e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Nos, azt se tudom mit mondjak, és ez nagyon is jellemzõ rám... Másrészt eléggé szûkszavú ember vagyok. Somogy legközepén születtem és egy kis faluban lakom a szüleimmel, az idõm öt százalékában, a maradék kilencvenötben Pécsett tanulok a bölcsészkaron, angol szakon. Gyakorlatilag teljesen mindegy hol vagyok, mindenhol jól érzem magam, egy bizonyos ideig. Csak legyen valami zöld, fák..apró ösvények ahol lehet sétálni és utak, ahol biciklizni. Hobbim elég sok van, legjobban alkotni szeretek... Kicsit beteges alkat vagyok, számtalan dologra allergiás, de ezt már megszoktam. Szeretek sokat egyedül lenni, ez ugyan nem mindig (sõt) valósul meg, mégis, sokkal inkább akkor érzem magam igazán egyedül, amikor emberek között vagyok. Ennek ellenére van néhány nagyon jó barátom, akiket nagyon szeretek.

Kereszténynek vallom magam, és a hitem eléggé fontos számomra, áthatja gondolkodásom, ami miatt néha furcsán néznek rám, de ez nem zavar annyira. (:

Kedvencek? (:

Hobbiként az akvarisztikát lehetne megemlíteni, hat éves korom óta tartok halakat, a nagypapám fertõzött meg, és azóta ûzöm ezt a csodálatos dolgot. Szeretem a lakberendezést és az öltözködést, próbálok odafigyelni a designra... Na meg a bicaj, de ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. (:

Kedvenc filmem nincs igazán, de sorolok néhányat amiket nagyon szeretek: Kiképzés, Amélie csodálatos élete, Kontroll, Egy makulátlan elme csodálatos ragyogása és talán az Aviátor..

A kaja teljesen mindegy mi, nagyon eklektikus az ízéslem, egy dologra vagyok nagyon finnyás: ha húst eszek, ne legyen benne csont! (: Saláták és édesség, ez ami még számít. És természetesen a kávé, délután négyig bármilyen mennyiségben, utána semmi, mert rossz alvó vagyok és akkor hajnali négyig nem bírok elaludni. (:

Kedvenc könyvem/irodalmi irányzatom sincs igazán... A huszadik század elejétõl fogva bármire nyitott vagyok egészen napjainkig. Ami nagyon szórakoztat és kikapcsol, az a science fiction, fõleg a klasszikusok mint Asimov és Artur C Clark. A mostaniak közül William Gibson és Neil Stephenson az abszolút favorit, fõleg a gyönyörû angol miatt amit használnak.

Hogyan kezdtél fényképezni/rajzolni, hogyan készülnek a képeid?

Gyakorlatilag bármi inspirál, csak keltse fel az érdeklõdésem. (: Nagyon szeretem az absztrakciót, annak bármilyen formáját, az installációt, a fotózásnak is szinte bármily alakját, stílusát... Alkotni valamikor kétezer decemberében kezdtem, amikor Kaposváron láttam egy MailArt kiállítást. Attól fogva magam is kollázsokat készítettem, és elõszedtem a régi zenit 12 xp fényképezõgépem (sajnos digitális gépem mai napig nincs). A rajzzal tavaly nyár óta foglalkozom intenzívebben, néha kétes eredménnyel, amit itt meg sem mutatok. Talán ezzel kapcsolatban vannak a legnagyobb kételyeim, mert soha nem tudtam "hagyományosan", a klasszikus értelemben rajzolni, a mai napig képtelen vagyok egy normális emberi arcot rajzolni, más kérdés, hogy nem is érdekel. Ezen kívül még a vizuális mûvészetek minden ágával jó lenne foglalkozni, a baj csak az, hogy egy darab van belõlem, és valamikor tanulni meg aludni is kell. (: Terveztem már CD borítót a 30Y zenekarnak, verseket írok, amik a Liget c. folyóiratban jelentek meg, eddig csak egy-egy, a márciusi számban hat darab, ami örömmel tölt el. Szeretnék valaha csak ilyesmi dolgokkat foglalkozni, ebbõl megélni (naív vagyok? (: ). Huh, hirtelen ennyi, nem jut eszembe más...

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

Kedvenc saját képeim:

- (kb a behatolás szívének lehetne fordítani) Jól sikerült tekergõzésrõl és dinamikáról szól ez a kép, kicsit a bicajozásra emlékeztet, talán ezért is szeretem annyira

- talán legjobban sikerült "portém" ez az egyik közeli barátomról

- egyik õrültködésem a scannerrel, a képen a hasam látható némi photoshop utómunka után. Bár sokan eléggé értetlenül állnak elõtte, semmi extra, elvégre csak a hasam (:

Kedvenc képeim:

*saturninus : Lament of a Horse c. képe talán az egyik (szerintem) legjobbra sikerült...
~A-u-r-o-r-a : Nightwatching - õ is (mint saturninus) közeli barátaim egyike, és nem tudok betelni a kollázsaival...
*fredfree : come and see my surprise- itt ismertem meg a da-n, és mivel a mûvészkönyvekhez is vonzódom, ez a mûve igencsak stimulál..


személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika | e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Budapesten élek, Pest külvárosában és egy könyvesboltban dolgozom. A könyvesbolt mellett olykor honlapok arculatának kialakításával is foglalkozom; jelenleg egy zenei site grafikai megjelenését próbálom csiszolgatni.
A jövõre nézve eddig megszerzett grafikai tanulmányaimat szeretném folytatni és tovább fejleszteni.

Kedvencek? (:

Nagyon sok minden vonz és leköt. Nagyon sok minden formál és alakítja a mindennapjaimat; olykor egy számomra is furcsa harmóniába csöppenek, amit a filmek, zenék és könyvek nyújtanak számomra.
A filmek tekintetében olykor tudatosan választok, mondjuk rendezõ alapján. Ezt figyelembe véve Jean-Pierre Jeunet (pl.: Elveszett Gyerekek Városa; Amélie Csodálatos Élete), Takeshi Kitano (pl.: Bábok; Tûzvirágok) vagy David Lynch (pl.: Twin Peaks sorozat, Mulholland Drive) filmjei eddig nem okoztak csalódást, de igazából minden olyan film megragad, ami kicsit sem evilági, ami egy teljesen más, inkább álomszerû, képzeletbeli világban játszódik (pl.: A Gyûrûk Ura; Az Álmosvölgy Legendája).
A könyvek amolyan elengedhetetlenek számomra, a mindennapjaimat képezik, többek közt a könyvesbolt miatt is. Legfõképp a pár soros japán haikuk/tankák azok, amik megragadnak, illetve a japán szerzõk regényeinek hangulata ejt olykor ámulatba (Banana Yoshimoto: A Konyha; Kavabata Jaszunari.: Szépség és Szomorúság). De egy kis felnõtt mese Roald Dahl módra (Hugo és a Csodaszer), vagy egy pár szürrealista sor Boris Vijan-tól (Tajtékos Napok) sem áll távol tõlem....
A zene mindig az adott hangulatomtól függ, hogy épp mi, általában inkább komor és kevésbé evilági, a maga módján dallamos és csodaszép...jelenleg a Dead Can Dance zenéje jelenti ezt számomra...

Hogyan kezdtél alkotni, hogyan készülnek a képeid?

Én is ceruzával kezdtem anno, és folytattam is sokáig, de nem tudtam önmagam igazán kifejezni vele...elõbb Paint Shop Pro-val próbálkoztam, majd a Photoshop váltotta be a hozzá fûzött reményeket.
A képeimet úgy érzem egyfajta számomra komor és fullasztó hangulat uralja. Persze, mindenkinek más jelent, én ilyennek látom õket. Az érzések és emlékek inspirálnak legfõképp, illetve az "aláfestõ zene", ami a kép elkészültéig formálja a képet.
Ritkán tudom elõre csak, hogy mit akarok csinálni, általában a képeim nem tudatosak, nem eltervezettek, hanem maguktól alakulnak, épülnek fel. És, amint elkezdenek alakulni, akkor lép be a tudatosság, a szabad alakítás, ekkor kezdõdik el az érzések átvitele (a színek hangsúlyozása), majd idõvel megmozdul a kép és végül elkezd élni.

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

A saját galériámból a legutóbbi két képemhez fûzõdik jelenleg szorosabb érzelmi kapocs. Mégpedig azért, mert számomra hihetetlen nagy felszabadultságot tükröz mindkettõ. Külsõ szemlélõdõ valószínû inkább egy meglehetõsen fullasztó légkört lát, zavartan röpködõ pillangókkal, vagy fejvesztve rohanó cserebogarakkal. Inkább "megõrült kép" mindenki számára, mint nyugalmas...és mégis, számomra épp az ellentéte, mint, amit tükröz, ellenben a többi képemmel, amik viszont nem hazudtolják meg önmagukat...
- the Butterfly - In my face see your killer

Kedvenc képeim:

Igazándiból sokféle stílust megkedveltem itt Devin, legjobban mégis a képimontázsokra és a fotókra figyelek fel igazán. Ez a pár kedvenc kép, amolyan kiemeltek, mindig kedvencek maradnak számomra:

~aspius : Wild Horses v.2
*raun : New Day Ahead
~lithiumpicnic : clove
~DimensionSeven : Murderer


személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika | e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

25 éves vagyok („negyedszázados”, ahogy Marilyn Monroe utal erre riadtan a „Van, aki forró szereti”-ben), tõsgyökeres budapesti. Jogharmonizációs tanácsadóként dolgozom (azaz EU joggal foglalkozom, ennek minden bájával – utazások – és hátulütõjével – közigazgatás), ezen azonban én szoktam a legjobban elcsodálkozni… természetemhez nem igazán illõ végzettségemre utal a „hidden dr.agon” elnevezés is. J

A kreatív energiákat lekötni azonban nem egyszerû dolog, és a „megélhetési konformizmus” mellett mindig elementáris erõvel tört fel nálam, hogy valamit alkossak is, ne csak reprodukáljak. Sajnos mivel túl sok fába vágtam már fejszét életemben, az elmélyülés képessége egyelõre hiányzik belõlem. Távol-keleti értelemben nagyon nem vagyok „bölcs”… a türelemnek és az alázatnak teljességgel híján vagyok. Így születhetett meg sok novella, egy befejezetlen regény töredéke, és egy történelmi dráma Kleopátra bukásáról, amelyhez egy csapat szinkronúszó lány felbukkanása is nagyban hozzájárul…

Hogyan kezdtél alkotni, hogyan készülnek a képeid?

A képeimet illetõ témaválasztásaimra ugyanezek a kettõsségek jellemzõek. Nagyon vonzódom a kultúrtörténeti témákhoz (mitológia, szépirodalom, gyermekmesék), de sosem állom meg, hogy ne öntsem le valami kétes humorú szósszal az emberiség kollektív tudatalattijának féltett kincseit… ezt lehet „posztmodern újraértelmezésnek” is nevezni, de ha jobban megnézzük, mindez valójában csak (ön)irónia. Természetesen „kiadom magam” a képeimen keresztül, és komolyan gondolom, hogy ezek a történetek mindenkinek sokat jelentenek (nem véletlenül maradtak fenn ilyen tartósan), mégis mindig van egérút: ezeken mosolyogni (is) lehet.

Ha viszont nem szeretném egyre modorosabban túlragozni ezt a „manifestót”, inkább csak annyit mondok, hogy a fényképezés által nyert valóság-töredékek számomra egyáltalán nem bírnak dokumentációs értékkel: kizárólag arra jók, hogy felépítsek belõlük valamiféle saját világot, ahol a letisztult design-kultusz jól megfér a barokkos túlzásokkal.

Kedvencek? (:

A fentieknél jobban már csak a kedvenceim árulják el, hogy miként látom a dolgokat.
Egyik kedvenc filmem a Titus címû Shakespeare-adaptáció, ahol a rendezõnõ (Julie Taymor) az eklektika minden eszközét bevetve egy olyan bátor keveréket alkot az ókori római tragédiából, hogy nekem tátva maradt a szám tõle. A nick-em is innen származik: a fiatal és könnyen elszédíthetõ császár neve Saturninus.
Nem tudok azonban olyan filmrendezõt mondani, aki nagyobb hatással lett volna rám, mint Peter Greenaway. A megszállott kategorizálás, a tudományos pontossággal ötvözött túlburjánzó formavilág és a groteszk humor, amit õ képvisel, sokak szerint szomorú zsákutca (vizuális maszturbáció), szerintem viszont új mûfaj. Korábbi (és ezért emészthetõbb) filmjei közé tartozik a Számokba fojtva (Drowning by Numbers), ami az én abszolút kedvencem minden film közül.
Megkerülhetetlen filmrendezõ még rajtuk kívül Lars von Trier, aki minden egyes filmjével egy új világot tárt fel elõttem. Folyamatos megújulása, véresen komoly, de mindig intelligens iróniával kezelt morális leckéi példaértékûek számomra. Nagyjátékfilmjein kívül muszáj megemlítenem a Kingdom címû kórház-horror-szappanoperát, amit szerintem nehéz felülmúlni.

Az irodalomban sokkal kevésbé vonzódom a kortársak újító törekvéseihez: a posztmodern elõtti „modern” korszak sokkal jobban megfelel nekem, de a XIX. századdal is nehéz betelni. Külföldi kedvencem Nabokovtól a Lolita (bár „Az eltûnt idõ nyomában” is versenyben van), magyaroktól Füst Milánt kedvelem nagyon (tõle „A mester én vagyok” a kedvencem).

Könnyûzenében a legolcsóbb kommersz ugyanúgy meg tudja néha dobogtatni a szívem (fõleg a táncparketten), mint a zseniális izlandi énekesnõ, Björk (akinek viszont még a lélegzetvétele is). Nagy kedvencem még a Moloko nevû angol zenekar is.
Michael Nyman kortárs szerzõ zenei párja Greenaway-nek (a legtöbb filmjének zenéjét is õ írta egyébként), és körülbelül ugyanannyira szeretem Nyman zenéjét, mint Greenaway filmjeit.
Végül pedig a XX. század nagy orosz zeneszerzõit említem meg, mert õk nyitották ki számomra a kaput a klasszikusok felé. Ebben a tekintetben leginkább Prokofjev „Hamupipõke” szvitjének vannak elévülhetetlen érdemei, amely 16 évesen nagyon meghatározó élmény volt számomra.

Akkor néhányat a kedvenc képeid közül...

Saját képeim közül a következõket emelném ki (hogy valamiféle fejlõdési ívet is felmutassak):

Kézcsók a grófnõnek - ez egy régebbi montázsom, ahol egy háton úszó hölgyet változtattam víz-ruhás arisztokratává.

A táncosnõ végzete - itt a fekete-fehér képek letisztultságát szerettem volna ötvözni egy bizarr történet töredékével.

Vak egyensúly - ez az egyik olyan fotóm (nincs túl sok), amivel technikailag (világítás, utómunka) szinte maradéktalanul meg vagyok elégedve.

A DA-n található õrületes kép-áradatból néhány, ami számomra meghatározó:

*MrSamurai : Pencil and match installation - mrsamurai barátom egyik legjobban sikerült installáció-dokumentációja. Nagyon szép.
*negateven : The Sound of Silence - negateven nyomasztó, de zseniális képeinek egyike.
~grillazs : Cinderella - Hamupipõke nekem mindig a gyengém marad…… (nekem is van a galériámban két kép a mostohanõvérek problémájáról…)
~Renoux : Medusa - Hát igen, a mitológia… irigylésre méltó fotótechnikai megvalósítással.

weblap | személyes oldal | galéria | kedvencek | statisztika | e-mail

Mesélj magadról, hol élsz, mit csinálsz, mik a terveid a jövõre nézve...

Budapesten lakom, 29 éves vagyok. Késõn érõ típus vagyok, sokáig nem tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni ezért sokmindenbe belevágtam. Tanultam számítástecnikát, voltam szitanyomó, egy ideig próbálkoztam felvételizni pszichológiára most pedig éppen fazekasságot tanulok. Szerencsére úgy tûnik, hogy ezzel végre megtaláltam a nekem való szakmát, ez az elsõ olyan dolog, amivel akkor is szívesen foglalkozom, miután hazamentem a suli mûhelyébõl! J Az iskola utáni tervem tehát már megvan: még több dolgot megtanulni a keramikusságról, mindenféle technikát kipróbálni, na és persze kemencét, mûhelyet építeni…

Hogyan kezdtél alkotni, hogyan készülnek alkotásaid?

Mindig is bennem volt az alkotásvágy, ami elég sokféleképpen tört ki belõlem. Társasjátékokat terveztem, saját lapozgatós könyvet írtam és „illusztráltam”, belekezdtem egy kis animációs filmbe is, designerkedtem egy barátom játékprogramjában, szerepjáték-modulokat írtam, képregényt készítettem (ezt fenn is van a galériámban) stb… (ezeket persze mind amatõr módon, saját szórakoztatásra..)

A szobrászkodásba 4-5 éve kezdtem bele. Új lakásba költöztem és szerettem volna egy álarcot a falra. Akkor még az agyagozás eszembe sem jutott, sókerámiából próbáltam elkészíteni. A végeredmény aztán annyira megtetszett, hogy komolyabban is elkezdtem ezzel foglalkozni. Eleinte elég nehéz volt, mivel hasonló dologgal nem nagyon találkoztam, nem volt kitõl ellesni a technikát, mindent nekem kellett kitalálnom. Azóta persze már kifejlesztettem a magam eljárását, módszerét, de szeretek kísérletezni, ezért állandóan valami újjal próbálkozom, ami éppen eszembe jut. Sokat gondolkoztam, hogy mik azok a dolgok, amelyek inspirálnak. Az egyik ilyen maga a fantázia. Az alkotás során rendkívül izgalmas és mókás dolog játszani a formákkal. Másrészrõl, ha ránézek egy arcra, az mindig mesél magáról valamit, ki õ, milyen világból érkezett stb. Szóval valahogy szövõdik bennem egy kis történet az adott figura köré… Egy másik dolog ami megjelenik az alkotásaimban az az õsi, természeti kultúrák iránti érdeklõdés. Azt hiszem náluk még minden egyszerûbb és tisztább volt. Sokkal erõteljesebb és élõbb szimbólumokkal vették körül magukat, és a világról alkotott képük is emberközelibb volt… És végül van bennem egy jó adag lázadószellem is, a groteszk, „szörny”-maszkjaimban ez a megbotránkoztató jelleg vicsorog az emberre.

És hogy miért „ragadtam” le az álarcoknál? Amikor elkezdtem az egészet, eleinte az anyag tulajdonságai is behatárolták az alkotás tárgyát. Sókerámiából inkább faliképek készülnek, szoborkészítésre nem igazán alkalmas. Ma már inkább agyaggal dolgozom, de az arc, a maszk, mint téma megmaradt. Egész egyszerûen azért, mert rendkívül sok lehetõséget látok benne. Maga az álarc rendkívül erõs jelkép, sokszínû eszköz az önkifejezésre. Az alkotás során mindig újabb és újabb felfedezni való bukkan elõ…

Kedvencek? (:

Kezdjük a zenével: ebben elég eklektikus vagyok… Sziámin, Kézi Chopinen és Kispálon nõttem fel, aztán jött a blues Joplin-nal, a Dirty Blues Band-del, Dr. Walterral meg egy kis John Lee Hooker-rel. Ma a reggae és a dub tud leginkább megmozgatni: Max Romeo, Dub Syndicate, Israel Vibration... de azért nyitott vagyok: Mike Oldfield, Dead Can Dance és Nick Cave is jöhet…
Könyvek: fõleg a fantasztikus és ezen belül is a klasszikusok: Neil Gaiman, R. E. Howard, Lovecraft, Philip K. Dick, de imádom Hermann Hesse könyveit is.

A filmek terén mindenevõ vagyok, nagyon ritkán fordult elõ, hogy elégedetlenül jöttem ki a moziból. Nemrég kezdtem el érdeklõdni az ázsiai filmek iránt, a Kitano Takeshi filmek mind kedvenceim (különösen a Tûzvirágok) csakúgy, mint a Hayao Miyazaki rajzfilmek...

Akkor néhányat a kedvenc alkotásaid közül...

- A saját cuccaim közül a Brak Nuur-hoz kötõdöm a leginkább. Ez volt az elsõ olyan alkotásom, aminél sikerült elérni, hogy tényleg ránéz az emberre és élõnek hat…
- A Waikana huntert a hangulatáért szeretem…
- Ez pedig a Nakal, az elsõ olyan agyagból készült arcom, amivel elégedett voltam…

Sok kedvencem van itt a DevArt-on. Az alábbi képek alkotóitól igazából mindent szeretek…

~JillWilli : George Detail
~VegasMike : Minotaur
~Keithwormwood : Capricorn